Mélyebb tanulmány: Az igazság: bibliai analízis

Mi mindannyian olyasvalakit keresünk akivel teljesen őszinték és védtelenek lehetünk, aki megbocsátó, tiszteletteljes, bizalmas, szerető és megértő. És amikor azt hisszük, hogy találtunk ilyen embert csalatkozunk bennük, és magunkra maradunk. A pletykázás, mások titkainak kibeszélése, az árulás, a megszegett ígéretek bűnei jelennek meg. És mi mint közösség meg kell, hogy vizsgáljuk magunkat, hogy az a mód ahogy egymással bánunk, vajon közelebb-e visz bennünket az Atyához, és mélyebb közösségbe másokkal. Noha ismétlődnek rossz tapasztalataink az emberekkel, mégis könnyen kezdünk felületes és, eltévesztett kapcsolatokba. Biztonságos témákról beszélünk, amelyek elrejtik azt, ami igazából a szívünkben van. A sikertelenségünket nem osztjuk meg, frusztrációnkat nem ismerjük el. Lelki sebeinket eltakarjuk. Feláldozzuk az az igazságot a békés társasági viszonyok és kellemes társalgás oltárán. És ez a csendes kétségbeesés, és a tömegben való magány megtapasztalásának életformájába felé visz. És nekünk megvan “Krisztus Igazsága”, és élni akarjuk azt, de vajon mit jelent ez?

Az “Igazság” kifejezést a Szentírásban az Istennek tetsző élet, az igazmondás, az önmagunk és Isten felé őszinteség, összegzéseként használják. Ez valóban ez az összegzése annak, amit Isten akar. Azért akarok erre rámutatni, mert túl sokszor vesszük fel azt a pózt, hogy amiért mi ismerjük az Evangéliumot automatikusan Igazak vagyunk. A következő fejezetek eléggé tisztán megmutatják, hogy az igazság, nem annyira az intellektuális, a megértés tisztaságra vonatkozik, mint az életvitel igazságára. ha valaki másképpen érti a Biblia magyarázatait, pl. másképpen érti a próféciákat, mint mi, ez nem azt jelenti, hogy “kívül van az igazságon”. Sőt ha mi. pl. hazudunk, akkor mi hagytuk el az Igazságot, annak ellenére, hogy jól értjük az Evangélium elveit.

- A vétkezők hátat fordítanak az igazságnak (2 Tim. 4:4; Tit. 1:14). Ők “igazságtól megfosztott” emberek (1 Tim. 6:5). Isten feltárta az igazságot, úgy, hogy elküldte Fiát, és kijelentette, de a bűnös emberek elvetették annak meghallgatását.

- Az angolban nincs olyan ige, hogy “igazságra”, de Pál használ ilyen szavat (alétheuntesz), amikor az Efezosziakat bíztatja “az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá” (Ef 4:15). Megérthetjük ezt, mint “az igaz szeretet beszédét”, de valószínűbb, hogy az igazság kvalitását ugyanúgy kell a beszédben és a tettben is látnunk. Pál azt szeretné, hogy az általa megtértek ugyan úgy beszéljék és tegyék az igazságot. Az valódi lelki fejlődés csak akkor lehetséges, ha “Igazságban” élünk.

- Pál felhívja a korinthosziak figyelmét, hogy “a tisztaság és igazságosság kovásztalanságával” ünnepeljenek, amelyet ő a “rosszaság és gonoszság” kovászával állít szembe (1 Kor. 5:8). Az igazság egy lépés a gonoszság ellen - és nem a Biblia egyes szakaszainak téves magyarázatai ellen.

- A Zsolt. 15:2-ban a feddhetetlen életet és szívünk szerinti igazság szólását állítja párhuzamba.

- A Zsolt 69:13; 117:2 az igazság szót, Isten irgalmához, és a megmentéshez (megváltáshoz) köti. Az irgalmat és a megmenekülést másoknak megmutatni bibliai értelemben nem jelent mást, mint igaznak lenni.

- Jeremiás 5:1 értelmében, aki az igazságra törekszik annak megbocsáttatik, vagyis keressük a megbánást az a megbocsátás. Ebben az értelemben ezt jelenti az Igazság. Ez nem egyszerűen az, hogy ha igyekszünk minél pontosabban megérteni a Biblia szövegét, akkor megbocsátanak.

- Jeremiás 9:3 értelmében vitéznek lenni az igazságban, azt jelenti, hogy nem hazudunk, nem csapjuk be testvéreinket; és nem arra a veszekedésre vonatkozik, hogy ki hogyan érti és magyarázza a Biblia szövegét. Ennek egyszerűen nincs köze ahhoz, amiről Jeremiás beszél.

Az igaz élet

Mégis az igazság világosan kapcsolódik az Evangéliumhoz. Természetesen nagyon fontos, hogy mit hiszünk. Pál azt írja a (Kol. 1:5) “hallottátok az igazság beszédét, az evangéliumból”, és ismét (Gal. 2:5). az evangélium igazságáról beszél. Utal a (Ef. 1:13) “hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát”. Teljesen Biblikus az, hogy hitünket az igazság hitének tatjuk. De az is világos, hogy az igazság egy módja annak, hogy megfogjuk azt az életmódot, amelyet az igazság ismerete vált ki belőlünk. Így az új ember” amelyről az Ef. 4:24-ben beszél, aki “Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett”. Engedelmesek vagyunk az igazság előtt az igaz (tiszta szívből) szeretetben (1Pt. 1.22), és nem csak intellektuális megfontolásból és kegyes beszédben, hanem tesszük (cselekesszük) is az igazat (1 Jn. 1:6) szeretvén testvérünket. Ha az igazság bennünk van, akkor “igazságban járunk” (3Jn. 1.3) Nekünk “az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton" kell járnunk (Gal. 2:14); Az igazság az egyenesen járás. Hisszük, hogy a hit igazsága, létrehozza az igaz életet. Ekképpen az (Ef. 4.17) szerint a hiábavaló, kapzsi élet engedetlenséget jelent a Jézusban megtestesült igazsággal szemben. És a 2Thessz. 2:12 azt tanítja, hogy a hamisságban gyönyörködés az igazságban való hittagadása. Kapcsolat van a bármily tévelygés és a morális értelemben vett lélek nélküli élet között. Így a megbánás, az igazság elismerése, megtérve megismerése (2 Tim. 2:25). Az ember tanulhat teológiát Isten igazságáról, de lehetséges, hogy soha nem ismerjük azt el, - vagyis, hogy a megbánás után igaz életet éljen. (2 Tim. 3:7). Vagyis láthatónak kell lennünk Isten előtt, és brutálisan őszintének magukkal szemben.

Krisztus igazsága

Jn. 18:37-ben Jézus Pilátusnak közeledő halálának körülményeiről beszél, hogy azért jött ebbe a világba, hogy “bizonyságot” tegyen az az igazságról - A kereszt volt a legmeggyőzőbb tanúja és megmutatója az igazságnak. Ott nem prédikáltak hitelvekről, sokkal inkább az mutatkozott ki, ahova azok a hitelvek vezettek. A Gal. 3:1-ben Pál a galáciaiaknak nyomatékosan kijelenti, hogy nem az igazságnak engedelmeskednek, amikor Krisztus a kereszten olyan nyilvánvalóan mutatta meg azt; ebből világos, Pál erre mutat rá, hogy az igazságnak való engedelmeskedés kapcsolatban van a kereszttel. Létezik egy hatásos hasonlat (Gal. 4:16): “Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? “ és ők Krisztus keresztjének ellenségei. Ez egy újabb párhuzam a kereszt és az igazság között. Mi az igazság által vagyunk megszentelődve (Jn. 17:19); de a mi (meg)szentelődésünk Krisztus vérének tisztítása által van. Ugyan ezt a szavat használják a vér általi megszentelődést emlegetve (Zsid. 9:13; 10:29; 13:12). Bizonyára ez az, amiért Dániel (Dán. 8:11,12) a templom oltárát írja le, mint “igazat”. Jézus krisztus keresztjének igazsága a végső igazság. Azon láthatjuk azt az emberiséget olyannak, mint amilyen valójában; ott láthatjuk a bűn igazi hatását. Mégis mindenek felett ott láthatjuk a dicsőséges valóságot is abban a tényben, hogy az az ember, a mi természetünkkel meghaladta a bűnt, és az Ő áldozata által nyerhetünk el bocsánatot minden bűnünkért, és lehet valódi, konkrét, és biztos reményünk az örök életre.

Jézus megmondta az igazságot az “evilágnak” úgy, hogy Ő bűntelen volt (Jn. 8:47). Ugyan így (Jn. 17:19) Jézus mondja magáról, hogy szentté tesz (megszentel), ez az “igazság”, vagyis az Ő tökéletes élete és halála tehet szentté (szentelhet meg) bennünket. Jézus így közölte az igazságot az embereknek. Jézus szavai szerint élve megtudjuk az igazságot (Jn. 8:31,32) - nem úgy, hogy több hitelvet tudunk majd, hanem életünkben mutatkozik ki a tudás, Jézus, aki az Igazság. Az igazság szabaddá tesz bennünket, a Fiú tesz bennünket szabaddá (Jn. 8:32, 36). Az “Igazság” ezért Jézus egyik címe. Az akadémiai értelemben vett tudás senkit nem szabadíthat meg a bűntől, de az élő példa jelenléte, a másik életének és lelkiségének jelenléte megszabadíthat. És így (Jn. 14:6) az út az igazság, és az élet valóban azt mondja, hogy az igazság az élet útja. Az Igazság “megvalósult Jézusban” (Ef. 4:21). A Krisztusban való élet Lelkének törvénye megszabadít bennünket a bűntől (Rom. 8:2). De (Gal. 5:1) egyszerűen azt mondja “Krisztus” szabaddá tett bennünket [a Görög kifejezés ugyan így mondja] a bűntől. Az Ember Krisztus Jézus, az Ő “Életének lelke” és emberként az életmódja tökéletes összhangban volt, mert benne az ige “testé lőn”. Benne létezett “az igazság”, abban az isteni elvek az Igazság tökéletesen és teljesen át voltak élve az Ő személyiségében, és egész lényében.

Párbeszéd magunkkal

Vajon mit jelent ez a gyakorlatban? Mindannyian folytatunk belső párbeszédet magunkkal. Létezik egy beszéd bennünk, attól függetlenül, hogy időnként halkan kimondjuk-e a szavakat magunknak. Egyes emberekben ez a belső hang becsmérel, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, és évről évre. Másokban a düh gondolatai szólalnak meg, és rosszakat gondolnak azokkal szemben, akikről úgy képzelik, hogy mások cselekszenek. Mások a tökéletesen hiábavaló pompáról, testi vágyakról, különböző fantáziaképekről gondolkodnak... Mindezek befolyásolják beszédünket, cselekedetünket és végül ambícióinkat. A szív bőségéről beszélnek az ajkak. “Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" (Péld. 4:23). Ezért mondták nekünk, hogy szívünkben igazat beszéljünk. Dávid egészen biztosan gondolt a belső párbeszédre. A mi belső hangunk valószínűen igaztalan, képzetekkel, és fantáziaképekkel telt. Legyünk nagyon tudatában azoknak a belső magunkkal folytatott dialógusnak. Biztosítsuk, hogy magunknak mondottak, még akkor is ha nem lelki dolgokról van szó igazak legyenek. Ez az a tér, ahol az igazság hatalmas témája kezdődik és végződik. Ideális esetben a mi belső beszédünk Jézusról kellene, hogy szóljon, az Atyáról, az Ő Királyságukról, és bármi másról, ami egyszerűen igaz, és érdemes róla beszélni... Mégis a belső beszédünk szorosan kacsolódik ahhoz, amit a Biblia az Ördögnek nevez - az állandó rossz sugallatok, a nem lelki szemléletmód, amely állandóan zuborog bennünk. Az ördög - a bibliai - “a hazugság atyja” (Jn. 8:44). És az igaztalanság, úgy tűnik a belső beszédünkből jön. Sőt odáig is elmennék, hogy az “ördög” a benső beszédünkben van. És ez olyan, mint az oroszlánüvöltés, és az alattomos kígyó. És ez mindannyiunkban benne van. A belső beszéd kontrollja ilyetén életbevágóan fontos. És a bibliai vezetés szükséges, hogy igaz lehessen, mert ennek a hiánya a gyökere minden bűnnek. A bűnt rendszeresen követnek el hívők is, nem szándékos lázadásként, hanem inkább egy komplex folyamat eredményeképpen, amelynek része az önigazolás, amelyet a megbánáskor értünk meg, hogy a szavak kiforgatása volt belső beszédünkben. Ez az, amiért az igazságosság a lényege a lelki életnek. Azt tagadni, hogy valaha igaztalanok voltunk egyenlő annak a tagadásával, hogy soha sem vétkeztünk. Mindannyiunk ezzel a problémával küzd. Ez az, amiért Jézus állíthatta, hogy ő az “Igazság”, és ezért jelentette ez az állítás, hogy Ő bűn nélküli, ezért Ő az út az örök életbe.