4. A győzelem után
Amikor szeretteink közül valaki elhagyja az alkoholt, ez nem jelenti a problémák végét. Gondoljuk át a következő érdekes statisztikai adatokkal bizonyított jelenséget: viszonylag sokan fogadják vissza volt alkoholista partnerüket a családi életbe. Amikor azok absztinensek lesznek, gyakran elhagyják őket, és egy új alkoholista partnerrel házasodnak össze. Miért, és hogyan van ez? Az alkoholizmus ideje alatt, a partner [különösen a feleség] magához ragadja a teljes autoritást. Dönthetnek anélkül, hogy megkérdeznék az alkoholistát. Ők tudják a legjobban, mit kell tenni. Kitüntetett helyzetben vannak egy ilyen kapcsolatban, amelyben az övék a hatalom. Az alkoholista gyógyulása után, vissza kellene térni arra, ami előtte volt - az egyenlő felek kapcsolatára, manipuláció nélkül, dominancia nélkül, és a másik lebecsülése nélkül. És ez hallatlanul nehéz lehet. Az alkoholista viselkedésének megbocsátását a gyakorlatban újból és újból át kell gondolni. Ez nagyon nehéz, és mások baráti közössége, akik ezen átestek fontos segítség lehet.
Az idősebb testvérről szóló példabeszédet újra és újra át kell gondolnunk. Bizonyára ez volt az értelme. Az idősebb testvér féltékeny volt, tele önsajnálattal. Bizonyára úgy érezte, hogy a türelmes, engedelmes évek [és bizonyára túlértékelte saját igazságosságát!] mind el voltak feledve, csak, azért mert a tékozló testvér visszatért. Nem bocsátott meg semmit - csak arra tudott gondolni, hogy a tékozló fiú apja örökségét szajhákra költötte el. Testvére bűnei még akkor is a legfontosabbak voltak számára, amikor az már teljesen megváltozott. És az eredmény igazán sajnálatos, nem akart részt venni apja vendégségében. Mindez azért volt, mert nem tudott igazán megbocsátani.
5. Következtetések
Végül mindenkiben az a kérdés merül fel, az alkoholizmus tragédiája kapcsán: Miért én? Miért vagyok pont én alkoholista? Miért lett ez a sorsom, hogy alkoholista legyek? Ezek a kérdések tragikusan megválaszolatlanok maradnak sok nem hívőnél. Viszont annak az elfogadásával, hogy Isten valóban van, és komoly terve van velünk, hogy megmutassa magát bennünk, életünk minden vonatkozásában feltétlenül megváltoztatják mindennek az értelmét. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy nem próbál meg jobban egyeseket másoknál. Mindannyiunknak fel kell vennünk a keresztet. Nem számít, hogy hányszor botlunk meg és esünk el - ahogy azt az Úr is tette utolsó útján a Golgota felé -, de viselnünk (vinnünk) kell. A keresztet vivő tanítványság kell, hogy uralkodjon bennünk. Az irány, és az út, amelyet Istenünk adott különbözni fog. Egyesek számára az alkohol, másokat a házasságtörés érint meg, másokat a drogok, testi, vagy lelki hiányosság. És a lista folytatható, minden Isten gyermekének van valamilyen személyes harca. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje, hogy így utánozzuk Krisztust, amire kétségtelen, és kikerülhetetlen elhivatásunk van. Egyszer Steve Johnson barátom amint Litvánia havas vidékein haladtunk mondott, ezt a titokzatosnak tűnő dolgot: “Ez folyamat nem eredmény.” Egy másik alkalommal John Stibbs barátom megosztotta velem személyes tragédiáját, amíg az ausztráliai Brisbane elővárosában üldögéltünk a verandán “A haladás az érdekes, nem a célpont”. Végül is nem az a legfontosabb, hogy a családtag meg tud-e szabadulni az alkoholizmustól, hanem az ahogyan reagálunk erre, és, hogy ez elvisz-e bennünket Isten Országába. És ez a végső és legfontosabb értelme a dolognak, még akkor is, ha nehéz ezt megérteni, egy olyan világban, amiben élünk, amiben a cél a személyes boldogság itt és most.
Jeremiás látta, hogyan szenvedi el népe annak következményeit, amit cselekedett. Megértette, ha Isten kegyelme elhagyta volna őket, eltűntek volna mindannyian. Mi is köszönettel tartozunk szerető Atyánknak, hogy nem vagyunk alkoholisták. Jeremiás megköszönte Istennek: “Szeret az ÚR, azért nincs még végünk [azon, hogy ránk vonatkozik, ez van a hangsúly], mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz (JSir. :22-25).
