3.4 Az új élet

Pál gyakran beszél arról, hogy a keresztség (az alámerítés) által megváltozik helyzetünk. reménytelenül elveszettek voltunk a bűnnel teli világban. Most pedig szabadok vagyunk Krisztusban. Mégis erősen él bennünk annak a lehetősége, hogy régi életünket, és cselekvéseinket folytassuk, annak ellenére, hogy megújultunk. Leírja a régi életük jellemzőit, és azt sürgeti, hogy hagyják el régi alantas életüket. És íme néhány példa.

- A galáciaiaknak el kellett mondania, hogy inkább lélekben járjanak, és ne a test kívánságait cselekedjék (Gal. 5:16-25). Pál értelmezésében a (hús)test a keresztség előtti élet, a lélekben való élet pedig a keresztség utáni. És Noha a galáciaiak helyzete megváltozott a keresztség által, továbbra is (hús)testben éltek.

- A keresztségben az efezosziak elhagyták az óembert, és felöltözték az új embert (Ef. 4:22,23 = Rom. 6:6). De ennek ellenére szükséges számukra, hogy régi énjük dolgait elhagyják - a dühöt, a hazugságot stb. (Ef. 4:25-28).

- Valójában ez az értelme a Rómaikhoz írott levél 6. fejezetének (ez a klasszikus keresztségről szóló fejezet). Ez nem egy olyan prédikáció, amelyet Pál a nem hívőknek címez. Ő a gyenge de megkeresztelt hívőknek írt, és azt mondja nekik, hogy hagyják el, amit egykori életükben tettek, mert a keresztség után megváltozott helyzetük.

- A keresztség előtt sötétben voltunk, “most azonban [lévén, hogy megkeresztelkedtek] világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef. 5:8,9).

- A kolosséiak szintén “halálba kell, hogy adják” a paráznaságot, még akkor is ha már egyszer halálba adták azt a keresztségben (Kol. 3:5 = Róm. 6:6). Mégis úgy írják le őket, mint akik valamikor olyasmiket tettek, amiket később nem (Col. 3:7), de az is világos, hogy továbbra is csinálják azokat a dolgokat. És ismét, Pál azt mondja, hogy ne csinálják ezeket, mivel más a helyzetük Isten szemében, és ezért nem tehetik azokat.

- Titusznak is arra kellett okítania a krétai testvéreket, hogy amiért ők megmosattak a bűntől a keresztségben nem beszélhetnek rosszat másokról, mert az a múltban volt (Tit. 3:2-6). De ők továbbra is ezt teszik, még a keresztség után is. Ezért arra hívják fel őket, hogy emlékezzenek keresztségük hatására, és oly módon éljenek ahogy az Istentől kapták az új helyzetben.

- A korinthoszikat arra figyelmeztette, hogy a megbánást nem tanúsító paráznák és részegesek nem jutnak Isten Országába, Pál így érvel: “Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1 Kor. 6:11). Istenre, Jézus Krisztusra és a megmosatásra utal, mindez félreérthetetlen utalás a keresztségre (a keresztség nevére). És amiért megigazultak, a bűntelenek közé számláltatnak, és megkeresztelkedtek Krisztusban, ezért a következőket kell tenniük:

a) Megérteni, hogy testük a Szentlélek temploma, és ezért Istent dicsőíteni lélekben és testben.

b) Megérteni, hogy ők nem a magukéi, és ezért nem élhetnek úgy, ahogy éppen eszükbe jut.

c) Úgy cselekedni, hogy valóban Krisztus testének részei.

d) Lehetőséget adni Krisztus hatalmának, a feltámadásnak, hogy bennük működjön.

Eléggé világos, hogy a korinthosziak még mindig paráználkodtak és részegeskedtek. De Pál azt mondja, hogy ilyenek voltak. Evidens, hogy arra gondolt, hogy megváltozott a helyzetük, és hogy ez a gyakorlatban is meg kell, hogy mutatkozzon. De Pál jobban belemélyed az önigazolás kérdésébe, pszichológiájába. Ők ezt mondták “Húst a hasnak, és hasnak a húst”. Más szavakkal mondva ez azt jelenti, hogy vannak alapvető emberi szükségletek, és megvan a módja, ahogy azokat ki lehet elégíteni. Pál erre úgy válaszol, hogy amennyiben Krisztusban vagyunk, arra esküdtünk fel, hogy megöldököljük ezeket a szükségleteket, és ha ki akarjuk elégíteni őket az olyan mintha jelen lennének, és jól lennének. Továbbá a keresztségtől úgy számít mintha halottak lennénk számukra, és új életet akarunk élni, a feltámadással megerősítve, amely most az Úrban van, akinek a testébe tartozunk. A vigasz és a kihívás az, ami a Krisztadelfian alkoholistáknak ma osztályrészül adatott: megmosottak, megszenteltek, igazoltak, és az igazak közé számítanak. Gondoljanak csak vissza a keresztségre. Mi is megmosattunk, megszenteltettünk, és az igazak közé számoltattunk. Ez történt ott. És most próbálják meg azt az életet élni. Cselekedjenek, vagy legalább próbáljanak meg úgy cselekedni, ahogy azt Isten megmutatta nekik. Az alkoholistának arra van szüksége, hogy emlékezzen, mint ahogy a rómaiaknak is arra volt szüksége, hogy felfogják azt a kolosszális tényt, hogy meg lettek keresztelve. Hatalmas és határtalan felelősségük és lehetőségük van, ez miatt. Emlékeztessük őket erre. Tegyünk el néhány fényképet azokról a napokról, amikor még fiatalok voltak az Úrban. Beszéljünk nekik erről.

A lélek gyümölcsei azokat az álláspontokat is magukban foglalják, amelyek abban segítenek, hogy legyőzzük az alkoholt. Legmélyebb félelmeinkkel való konfrontáció - az alkoholista számára ez az, hogy soha nem hagyja abba az ivást - bizonyos esetekben teljesen ellentétes reakciót vált ki bennük, mint bennünk. A konfrontáció azt erősíti meg, amitől félnek. Ha az alkoholistát valamelyik testvér a sarokba szorítja, az első az lesz, hogy az alkohol után nyúl. Ha az alkoholista felfogta a problémát, vagyis nem tagadja annak létezését, akkor nem okos dolog túl erősen és túl gyorsan előre lökni. Akik velük élnek elő kell, hogy “készítsék a talajt” bátorítaniuk kell az alkoholizmus áldozatát (az alkoholistát) és ki kell, hogy fejlesszenek magukban néhány jellemvonást.

A pozitív gondolkodás

Az alkoholista és családja könnyen kerül, a harcolj, vagy szökj szindrómába. Ha a problémát megoldani túl nehéznek tűnik, akkor az egyedüli lehetséges megoldásként még mélyebben belemerülnek. Az Istenhit akár mennyire is ingatag, lehetővé teszi, hogy valamennyire pozitívan gondolkodjunk. A filippiekhez írott levélben (Fil. 4:8) a legegyszerűbb nyelvezettel kifejezve ezt nyomatékosítja: "Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami jóhírű, aha valami nemes és dícséretes, azt vegyétek figyelembe.” Érdemes megkísérelni, hogy azokban a témákban, amelyek nem kötődnek az alkoholhoz pozitívak legyenek az alkohol problémájától szenvedők. Keressék az alkalmat, hogy Isten tervében ott munkálkodjanak, amely segítségükre lehet, és amelyek segítenek meghaladni azt az egyébként érthető és gyötrő érzést, amelyet az alkohol problémája jelenet.

Az érzelmek és a cselekvés kontrollja

" Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma " (Péld. 25:28). Az önkontroll nélküli ember sebezhető, és gyakran kerítik hatalmába negatív érzelmek. Mindennek a kimenetele a galáciaikhoz írott levélben (Gal. 5:19-21) van leírva. Ehhez kapcsolódnak még a megcsalás, a szexuális immoralitás, gyűlölet, veszekedés, féltékenység dühkitörések, önző ambíciók irigység, részegeskedés. Ahhoz, hogy az alkoholista uralni tudja érzelmeit szüksége, van arra, hogy megtanulja őket ismét felismerni. Az esetleg évekig tartó alkoholizmus hatása, hogy saját érzelmi életük eltompult. Az alkoholista elveszti a kapcsolatot önmaga érzelmeivel. Ha arról beszélünk velük, hogy mit éreznek akkor nagyon felületes válaszokat kapunk pl. “nem érzem jól magam”, de ezen túl nem tudják részletezni őket. A türelmes beszélgetések eljuttathatják őket, hogy pontosabban le tudják írni, mit éreznek.

A Jézusra figyelés

A Jézusra figyelést szükséges “Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt...”. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem (Fil. 4:13). Krisztusban élni nem más, mint új mentális habitus kifejlesztése. “Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim. 1:7).

A bizalmas viszony másokkal

Az alkoholisták alapjában véve magányos emberek. “...De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” (Préd. 4.10). A 17. században John Donne, a költő írta, hogy “Senki sem különálló sziget...”. A közösség, a valódi közösség az Atya találmánya. Ezt az utat ajánlja nekünk. Isten találta ki, hogy az egyik embernek szüksége van a másik emberre: “...Nem jó az embernek egyedül lenni..." (Gen. 2:18). A közösség lehet, az érzelmileg támogató család, a barátok, nem azok, akik az alkohol iránti igényt elégítenek ki. Nem vitatható, hogy bűneink kimondásának (meggyónásának) hatása van a gyógyulásra (Jak. 5:17). Annak a közösségnek csökken az ereje, és hatása, amelyen a pletyka és bizalom hiánya eluralkodik. Szükségletünk a többi ember társaságára nem csak Bibliai értelemben fontos. “Mi történik akkor, ha az embernek nincs szoros kapcsolata?” Ezt világosan bizonyítják a tudományos konferenciák, és azok a bizonyítékok, amelyeket már az 1970-es évekig felhalmoztak. Ezek szerint “a szociális kapcsolatok kvalitása és kvantitása alapvető fontossággal bír a lelki egészség szempontjából”⁽¹⁰⁾. Az alkoholisták családjának nehéz elfogadnia, hogy az alkoholista magányos, hiszen ők mindig ott vannak, amikor - nem kis nehézséggel - ki kell húzniuk a csávából őket. De annak a felismerése, hogy az alkoholista szükségleteinek kielégíthetetlensége nem azt jelenti, hogy elégtelen az, amit a családja tesz: csupán ezt fel kell ismerni. Másokkal szembesíteni őket, oda fog vezetni, hogy ismét csak önmagukra figyelnek, ami nem más, mint maga az alkoholizmus. A legjobb barátok azok a testvérek tudnak lenni, akik maguk is végigharcolták ugyan azt a harcot a 2Kor. 1:6 azt mondja, hogy ha elszenvedtük azokat a dolgokat, amiktől mások szenvednek jobban tudjuk őket vigasztalni. Ezért szoros kötelékeket kell építeni a szenvedő családok között, és ez csak a nyitottság bizonyos fokán lehetséges. Ez persze nem működik, ha a testvéri közösségben nem kezelik megfelelően a problémát.

A viselkedésformák erősítik egymást az emberekben. Ha csak az alkoholistát sikerül egy felfelé vezető spirálba vezetni, a legjobb ha Krisztus testében, akkor a győzelem bizonyos. De csak egy hiba az alkoholista kezelésében egy lefelé vezető spirálba viszi, és ez sokkal könnyebben megtörténik, mint a felfelé vezető spirálba kerülés. Mindezek a nem alkoholisták életére is hatással lesznek. Nem szabad “gondoznunk a test kívánságait” (Róm. 13:14). Az alkoholista gyógyulása szempontjából szükséges, hogy kerülje azokat a helyeket, amelyek felébreszthetik benne az alkohol iránti igényt. Egy tanulmány azt fejti ki, hogy “Egyértelmű a kapcsolat az alkohollal kapcsolatos halálozás és betegség között, és az alkohol forgalmazásáról szóló liberális törvényi szabályzásnak az egyes országokban ... az alkoholos italok hozzáférhetősége növeli az alkoholizmus lehetőségét egy adott térségben”⁽¹¹⁾. Az alkohol elérhetőségének csökkentése világosan növeli annak az esélyét, hogy az alkoholizmus túlhaladható, vagy valami mással helyettesíthető legyen. Egy lelki háborúban vagyunk, amely az elmékért folyik. Ebben a háborúban Isten szavai a szíveinkben a bűn ellen erősítenek (Zsolt. 119:11).