1.3 Egyes orvosi aspektusok

Az alkoholizmus egy gonosz lefelé futó spirál, mint bármely bűn, aminek engedünk. Természetesen lelkileg is önromboló. A máj alakítja át, bontja le az alkoholt, a hosszan tartó alkohollal való (vissza)élés a máj cirózisához vezet - a májon megjelenő kinövések formájában jelenik meg a pusztulás. Az alkoholista egészsége így törékeny lesz, ami mélyebb depresszióba, reménytelenségbe vezet, és ezért még többet isznak. Az alkohol gyorsan a véráramba, és az agyba jut, így a cortex nevű részt befolyásolja - ez az a hely, amely a memóriánkkal, a lelkiismeretünkkel és ítélőképességünkkel van kapcsolatban. Ebből látszik az alkoholizmus és a részegség hatása a moralitásra. Az alkohol egy depresszáns, így tudnunk kell, hogy számos más problémát okoz az alkoholista, az alkoholt nagy mennyiségben fogyasztó életében. A depresszánsok fogyasztói, az alkohol fogyasztói is szexuális problémákkal küzdenek - impotencia és nehézségek az orgazmus elérésében. Az alkohol rombolta máj hormonális változásokat is okoz. A tesztoszteron nem épül le a májban, ahogy kellene, így a tesztoszteron, a férfiasság hormona, képződése akár 50%-kal is lecsökkenhet. Ami a nőket illeti, a sérült máj, nem bontja le az ösztrogént ösztrodiolra, ami kihat a vagina nedvesedésére és a menstruációra. Az alkohol hatásához kapcsolódó hangulatváltozások olyan verbális, vagy fizikai durvaságokat eredményezhetnek, amelyről nem is álmodtak volna. azok, akikkel ez megtörténik. Az alkohol oldódik vízben és a zsírokban is, így a könnyen jut be, és támadja meg az idegsejteket. Az így létrejött rossz viselkedés, azt is jelentheti, hogy a családi és rokoni kapcsolatok visszafordíthatatlanul megromlanak. Sokszor a pénz is oka lehet a problémának. Az alkoholista nagy összegeket költ, és azt is kockáztatja, hogy elvessze a munkáját. Ez a félelem gyakran dominánssá válik az alkoholista családjában. Az alkoholista magyarázatokat (racionalizálás) keres az ivására az által, hogy a családtagjait és barátait vádolja, de az is előfordul, hogy kerüli őket. “Az alkohol tápértéke nagy, ezért az alkoholista nem fázik, és jóllakottnak érzi magát, ezért nem táplálkozik megfelelően. Az alultápláltság jelentkezik⁽⁴⁾. Ezért az egészség romlásának ördögi köre folytatódik. A rendszeres és teljes tápértékű élelem eljuttatása, az egyik módja az alkoholistákon való segítségnek.

Ki kell emelnünk továbbra is, hogy az alkoholizmus főleg az elme / a lélek baja. Ezért az alkoholista az ivást a lelkiállapota miatt, amelyben van, folytatja. Ezért a gyógyítás és a lélekhez ill. az elméhez kapcsolható. Az alkoholista nem bízhat magában, gondolataiban, indíttatásában. Ők azzal ámítják magukat, hogy csak egy pohárral isznak meg, de végül lerészegednek. Az alkohol iránti vágy, és az, hogy így fenn tudják tartani életüket, teljesen egocentrikussá teszik őket. A többi ember csupán egy manipulációs objektum, amit azért használnak, hogy továbbra is ihassanak. Ez a betegség olyan, hogy elméjük arról győzi meg őket, hogy mindenáron folytatniuk kell a poharazgatást. Furcsa, hogy kultúránkban az önimádatot istenítik. A hazugság amennyiben hasznot hoz okosságnak számít. A mértéktelenség az ételben, öltözködésben, anyagi javak birtoklásában, otthonok építésében is kifejezésre jut, és mindezt a siker jelének számít. A pénzzel és a munkával való megszállottságot a csodálatos kapitalista álom részeként tartják számon. A magasabb hatalomra való támaszkodás, önmagunk ismerete már elfogadhatatlan... a gyengeség jele. De a hazugságok, a megszállottság önmagunkkal, az extrém viselkedés szintén része az alkoholizmusnak. Kitörni az alkoholizmusból így egy kultúra-ellenes tett. Jézus tanítása helyesen felfogva egy radikális kultúra-ellenes dolog. Ismételten “az evangélium igazsága” lehet az a pont, amely a kezdete az alkoholizmus meghaladásának.

Amikor megkérdezik őket viselkedésükről, hogy miért teszik azt, amit, általában az a válaszuk, hogy egyszerűen nem tudják mi történt. Amikor családjuk veszi őket kereszttűzbe olyan kérdésekkel, hogy “Hát nem érted? ... Nem törődsz...? Miért nem mondod egyszerűen azt, hogy nem? Ők látják az igazságot ezzel kapcsolatban, de elméjük megtéveszti őket, és elhárítják ezeket a kérdéseket. Ők egyre kevésbé érintkeznek környezetükkel, pl. a gyerekeikkel. Gondolataikat eluralják az alkohol megszerzésével, és fogyasztásával kapcsolatos gondolatok. Munkájuk szenved kárt, elveszthetik állásokat és családjukat. És így kerülnek egyre mélyebbre az ördög körben. Személyiségük leépül, akár testük is. Kifejlődik bennük az alacsony önértékelés, hogy mindez már nem is számít. Amikor túlhaladják ezt az elfojtást, és megértik, amit a Biblia tanít az ember értékéről, nagyon világosan és kiemelt jelentőséggel, akkor hagyni kell, hogy ez a felismerés teljes erejével hasson rájuk.

Amikor egy józan alkoholista vérét megvizsgálják, abban nincs jelen az állapot okozója, mint. pl. a drogok esetében. De minden más droghoz hasonlatosan, az idő múlásával, egyre több alkoholra van szükség, hogy ugyan azt a hatást érje el, nyugalmat, relaxációt, jó érzéseket stb. Ez az, amiért egyáltalán nem férfias dolog azt mondani: “Sok sört meg tudok inni anélkül, hogy hatással lenne rám! ” Az, aki ezt mondja problémával küzd, és gyorsan közeledik a tragédia felé, a szánalmas önpusztítás felé. Ahogy az alkohol folyamatosan jelen van a testben, az igény egyre nő, és egyre mélyebbé válik, amit ki kell elégíteni. Ez egy létező példa arról a morális felelősségről, ahogy erre reagálunk, és ahogy rendszeresen vétkezünk. A test függővé válik a rendszeres alkoholbeviteltől. Az iszogatás immár nem csoportosan történik, az alkoholista maga iszik. Esetleg az ember teljesen függővé válik az alkoholtól, és többször ittas, mint józan. Amikor egy drogos elhagyja függőségét, vannak elvonási tünetek, de ezek nem életveszélyesek, még a heroinistánál sem. Az alkohollal más a helyzet. A súlyos alkoholista, aki elhagyja alkoholizmusát, detoxikáló állomáson kell, hogy szakemberek mellett tegye ezt meg. 8 és 24 % között van azoknak az alkoholistáknak a száma, akik azért halnak meg, mert túl gyorsan hagyják abba⁽⁵⁾. Megölik magukat, hogy éljenek. Azért mondom el ezt, mert nincs értelme annak, hogy azt ordítsuk, “hagyd abba az ivást azonnal” - különösen így van ez, ha az alkoholista egy falusi környezetben él, ahol nincs gyors orvosi segítség. Az ilyen függőségben lévő embert megakadályozni abban, hogy alkoholt igyon egyenlő a megölésével. Ha valóban azt akarjuk, hogy hagyja abba az ivást, akkor szakmailag felkészült detoxikáló állomásra és szakemberre van szükség. Valójában az segítene mindenkin, aki társaságban iszik, ha meglátogatna egy detoxikálót. Láthatunk férfiakat, akik valaha boldog házasságban éltek, vagy sikeres üzletemberek voltak, és olyan erősen rázkódnak, hogy csak úgy tudnak járni, hogy valamibe kapaszkodnak, miközben valami ismeretlen félelem miatt üvöltenek, nőket láthatunk, akik alig hihető látomások miatt sírnak, visítanak, és meg vannak győződve arról, hogy valami mászik a bőrükön... Ez elég lenne arra, hogy soha ne jusson eszünkbe inni, és bizonyosan arra is, hogy ne kínáljunk alkohollal olyasvalakit, akinek az életét nem ismerjük. Nagyon keveset lehet tenni, hogy a leszokó alkoholista ne essen át ezen a traumán, ezen át kell esni, mert ez az, amit a tisztulás megkövetel. Ezért nem olyan egyszerű azon erősködni, hogy az alkoholista hagyja abba az ivást, “most és mindörökre”. Ha egy súlyos alkoholista rögtön és teljesen abbahagyná az ivást a következmények olyan pusztítóak lennének, hogy annyira megijednénk, hogy orvosi segítséget szeretnénk kapni. Egyszerűen nem tudnánk vele mit kezdeni. Legyünk reálisak abban, hogy mit várunk el az alkoholistától, és keressünk a külső, szakmai segítséget.

A genetika

Megfigyelték, hogy az alkoholizmusra jellemző, bizonyos mértékű örökletesség. Ezzel a megfigyeléssel veszélyesen vissza lehet élni. Az alkoholista ezzel bűnét igazolhatja, annak kivédhetetlenségét hangoztatva, önmagát tehetetlen áldozatként beállítva. A pszichológia természeténél fogva magyarázatot keres az alkoholizmusa ebben a kérdésben is. Így az alkoholista is szívesen él a genetikai érveléssel. Az orosz alkoholisták, amikor velem beszélnek, az orosz vérre hivatkoznak, mondván, hogy ennek van köze az alkoholizmusukhoz. Az alkoholisták családja rámutathat arra, hogy ők nem alkoholisták; és Isten nem fogja olyan erősen büntetni az amúgy kikerülhetetlen viselkedést. Pedig nem is létezik olyan, hogy “vétlen bűnös”. Mi nem a génjeink által kontrollált gépek vagyunk. Mindannyian egyedi teremtései vagyunk az Atyának, hogy egyedi módon a dicsőségére váljunk. Gyakorlatilag az ateista világnak nincs érzéke sem a rendhez, sem értelemhez. Ha az alkoholizmus valamely vonatkozásában genetikus, akkor egyes emberek számára lehetséges kéne, hogy legyen, hogy igyanak, és soha ne váljanak alkoholistává. Ez természetesen nem igaz. A (e)világnak, alig van elképzelése arról a nagyobb tervről, amely Istené, és amelyben mindannyiunknak fontos és csodálatos része van. Krisztusban egy “új teremtés” vagyunk (2Kor. 5:17). Az alkoholistának új életre van szüksége, “magasabb erőre”, mint ahogy az anonim alkoholisták ezt - ugyan nem túl világosan - ki is fejezik. És ez végül is Krisztusban lehetséges. Így tudja Pál győzedelmesen kimondani “..többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal. 2:20,21).

Bizonyos értelemben elválaszt bennünket a Krisztusban való megkeresztelkedés Ádámtól. Az “evilági fejedelemségből” átkerültünk “Isten Fia szeretetének királyságába”. “Benne (Krisztusban) vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, a bűn testének (hústest) levetése által. A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket" (Kol. 2:11-13). Alkoholistaként élni nem más, mint az ellen harcolni, amit az Úr Jézus Krisztus akar, és kér. A (hús)testben nem tudjuk Istent kielégíteni. Ezért van “lemetélve” Krisztus tökéletes áldozatában, és mi ezzel azonosulunk a keresztségben az alámerítkezéssel. De ezeket a szavakat Pál aligha azért mondja, mert az ismétlődő bűnös viselkedés gyógyíthatatlan. Távlatban gondolkodva, a hívő alkoholista lerendezte bűneit. Szükségszerű magunkat a “bűn számára meghaltak” (amint az Róm. 6:11-ben ki van fejtve) közé besorolni, ha megkeresztelkedtünk, a folyamatosan ivók ezt nem érhetik el. A bűn folytatásával felborítja kapcsolatait, de ne a lényegi kapcsolatát az Atyával és a Fiúval. Mert aki egyszer testvér lett a Krisztusban, mindig az - legalábbis annyira amennyire erről ítélhetünk. Mindezekért szívből ajánlom a nem hívő alkoholisták családjának, hogy mondják el (hirdessék ki) neki ezeket a dolgokat - találjanak időt és helyet arra, hogy megmagyarázzák neki ezeket az elveket, és e dolgok csodálatos voltát. Mert az igazságban van, a valódi Krisztus realitásában, a Királyságában a valódi reményében, van a keményfejű (keménnyakú) Izrael reménye... Ezekben, önmagában is egyértelműen jelen van a “magasabb erő”, amely teljesen meg tudja változtatni az életet. És ezért én nem vagyok ellene annak, hogy a bevallottan (meggyóntan) alkoholistát megkereszteljenek (alámerítsenek). És csakugyan, ha már eljutottak arra a szintre, hogy elismerjék problémáikat, és kétségbeesetten keresik Isten irgalmát, amire szükségük van, ez nézetem szerint része gyógyulási folyamatuknak. Sok alkoholista elismeri, hogy gondol Istenre, gondolkodik Istenről szenvedéseiben. Majdnem mindannyian azt mondják, hogy hisznek Istenben, és szeretnének rá támaszkodni. Mégis mindannyian egy olyan Istenre gondolnak, akinek nincs elég ereje. Hogy ki Isten, létező személyes realitása, még tanítást, ill. újratanítást igényel náluk, hogy megérthessék: Ő valódi, ő jelen van. Őt szenvedélyesen érdekli gyermekei élete és sorsa.