1.2 Az tagadás (a valóság elutasítása)

A valóság megtagadása az alkoholizmus kulcsa. Ez az egyedüli hiány, amit nem érzékel, vagy nem akar észrevenni magában az alkoholista. Az alkoholista útja a mentális, lelki és morális hanyatlás. Általában az első lépcsőfok az őszinteség elvesztése. Kezdetben kis hazugságokat mondanak. És mindenekelőtt ezek azok a hazugságok, amelyet az ivó magának hazudik:

Csak kettőt ittam... Nem ittam már egy hete... Én nem is iszok olyan sokat, mint ...[Tom, Jose, Szergej, Szvetlana, Sára...]

Ez után következik a környezetében élők becsapása. Bármily szándék, hogy megbeszéljük a kérdést lehetetlen annak elutasítása miatt. A bűn nincs feltárva. Egyből egy erkölcsi problémával állunk szemben. Hazudni bűn, ebben az esetben is. És jól ismerjük a Szentírást, a csalárd szív javíthatatlan (Jer. 17:9). Saját beszédünk “ördöge” vezet félre; mi vezetjük magunkat a bűnbe. Ritkábban, egyszerűen megkeményítjük magunkat Isten és az Ő útjai ellen való lázadásunkban. Igazolni kívánjuk magunkat, kivételezve magunkkal, hogy különleges eset vagyunk, és ez által viselkedésünket igazoltnak véljük. Az alkoholizmus magunk, majd Isten, majd a többiek elleni hazugsággal kezdődik. Az alkoholista a hazugságok hálójába viszi magát, amiben a környezetében élők is támogatják. Hazudnak arról, hogy mennyit isznak, falaznak neki, kivételeznek vele. Az alkoholista lelkiismeretlenül egy olyan hálózatot épít ki maga körül, ami segíti az ivás folytatását. Önmagát az ismert történek békájának helyzetébe hozza - a béka kiugrik a forró vízből, ha beledobják, de ha hideg vízbe teszik, és lassan melegítik a vizet, akkor benne marad, amíg az el nem pusztítja. Az alkoholistát fedező józanok csoportjának fel kell ismernie: az alkoholizmus is egy állapot. A valóságot kell felismerni, ha bármily előrehaladást akarunk, vagy visszatérést a normális életbe, vagy végül egy olyat, amelyet Isten akar. Mégis az alkoholizmus, mint betegség abban van, és ebben jut kifejezésre hatása, hogy a valóságot kizárja az alkoholista világlátásában. Az alkoholista a részletekre koncentrál - “Nem eszem fel a gyerekek élelmét, amivel vádolsz.... Tényleg nem tettem... most is van pénzed a pénztárcádban... sört ittam nem vodkát...”; mégis ez csak egy útja annak, hogy eltakarja a nagyobb, rút képet, és, hogy elszökjön a realitástól. Az “igazságra jutva” frázis tágabb értelmezése az, amiről a gyógyulás szól. Az alkoholizmus effektíven a személyiség megtörése, a gyógyulás pedig a személyiség megváltozása által az Isten képéhez hasonulás.

Ahogy a betegség kifejlődik, úgy a hazugságok, a nem szavahihetőség egyre jobban a hazug, személyiség hálójába taszítják az alkoholistát. Ez az, amiért az alkoholizmus komoly bűn, és a Biblia kizárja. Mert az igazság hiánya és a hazugság nagyon ellentétben van azzal a gondolkodásmóddal, amelyet az Atya követel meg. Ő átlát rajtunk, és ha hiszünk ebben, akkor azt is hinnünk kell, hogy átlátszóak vagyunk számára. Az alkoholista mindig olyan terveket sző, amelyek biztosítják neki, hogy a készpénz és az alkohol elérhető legyen, ugyan úgy, mint az idő és a hely hogy ittas lehessen. A hazugságok elrejtik a terveket, és újabb hazugságok szükségesek, hogy hihetővé tegyék az előzőeket. A hazug életstílus azt eredményezi, hogy arról is hazudnak, amiről nincs is szükség hazudni - a hazudás kényszerítő erejűvé válik. Ezt az alkoholizmussal járó viselkedést tudomásul kell vennünk az alkoholisták gyógyításában - nem csak az italozásról van szó, és arról, hogy ezt szükséges leállítani.

A nagy klasszikus tévedése az alkoholistákkal foglalkozóknak, hogy meg akarják fogadtatni azt, hogy soha többé nem isznak. Pedig az alkoholizmus lényegéből következik az önbecsapás, a hazugság, az ismétlődő kisiklás. Az alkoholizmus része az is, hogy az alkoholista nem tartja be ígéreteit. Mindez addig tart, amíg nem jut túl az alkoholizmus tagadásának fázisán. A meg nem tartott ígéretek eredménye, hogy az alkoholistában a bűntudat komplexusát és az önmegvetést erősíti, ami az ivás egyik alapvető oka. Mindez csak meghosszabbítja a problémát.

Az alkoholizmussal kapcsolatban nehéz magyarázatot találni, okai megfoghatatlanok. Mégis általában könnyebben tudunk valamit kezdeni egy problémával, ha értjük az okot. Az alkoholizmus titkos volta az egyik eleme annak, amiért olyan nehezen fogadjuk el valaki alkoholizmusát. Ezt időnként szeretettel meg kell magyarázni az alkoholistának. Jobb elfelejteni a “miértet”. A valóság az, hogy az alkoholista , az ami, alkoholista. Elfogadván a megmagyarázhatatlanságot az alkoholista egyből az Istenhit felé irányul, afelé a definiálatlan “magasabb hatalom” felé, amiről az Anonim Alkoholisták (AA) beszélnek “12 lépésükben” (lásd az 1. appendixet). Az alkoholizmus érthetetlensége egyeseket az Isten felé irányít, hogy a megmagyarázhatatlant elfogadják. Bizonyára ez az, amiért az ateista pszichoanalitikus Carl Gustav Jung arról beszél, hogy igazából nem tud mit kezdeni az alkoholizmussal. Ez túl van az orvostudományon és a pszichológián a bűnnel/betegséggel való viaskodás az, amely igazán megtanít arra, hogy megértsük: “Tudom Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!” (Jer. 10:23). Ez magyarázza azt is, miért tűnik úgy, hogy a nem hívő alkoholistáknak is igényük van valamilyen magasabb lelkiségre harcaikban. Mindaz, amit tennünk kell, hogy az Isteni Igazságot munkába fogjuk a feladat megoldására, amellyel a férfiak és nők küzdenek, és elmélyítsük összezavarodott felfogásukat Istenről és az Ő Igazságáról.

Végül - ne feledjük - az alkoholizmus nem ismer korlátokat. Mindenkit befolyásolhat, Oroszország elnökétől a parasztokig, és az összes társadalmi réteget közöttük. Létezik egy sztereotípia, hogy több a férfi, mint a nő alkoholista, de ez egyre kevésbé igaz, még Oroszországban is. Az USA-ban az alkoholisták nagyjából fele nő. Azt is megfigyelték, hogy az alkoholista nők megbélyegzése, társadalmi megvetése nagyobb, mint a férfiaké. Nekik sokkal nehezebb átjutni a letagadás fázisán. Családjaik tudatában kell, hogy legyenek ennek.