1.5 A bűn és kísértés természete

Ezen a ponton, kell beszélnünk a Krisztedelfián közösség sajátos felfogásáról az ördöggel (Sátánnal) kapcsolatban. Nincs sárkány, vagy valamilyen személy, akit ördögnek, vagy valami hasonlónak hívnak, aki felelős kísértéseinkért. Nincs bukott angyal, aki a 99-ik szintről hullott alá, aki arra vár, hogy gyenge pillanatainkban megragadjon bennünket. Nekünk magunknak van, magunkban a kísértés gyökere. Saját pszichénkben, belső hangunkban, vagy - ahogy a Biblia mondja - a “szívünkben” van a gonoszság forrása. Ez a forrása a rossz tanácsoknak a lelkünkben. Ez a valódi és eredeti “sátán” - ellenség. Nincs semmi, ami kívülről be tud lépni és irányítani, legyen szó akár heroinról, vagy alkoholról. A bűn belül kezdődik, “belülről, az ember szívéből...” (Mk. 7:15,21-23). Az emberi elmében zajlik az alapvető lelki küzdelem.

A bűn a természetéből következően az emberi élethez kötődik. Minél gyakrabban történik meg a bűn annál erősebb a kötődés. Bizonyára mindenki tapasztalta ezt magán. Amikor először követünk el valami bűnt, mélyen megdöbbent bennünket gyorsan megbánjuk (Isten előtt). Amikor másodszor követjük el az érzéseink gyengébbek. És aztán újból, és újból elkövetjük... életformává válik, és a lelkiismeret egyre zsibbadtabb. Az alkoholizmusban és a kábítószer-élvezetben mindez fiziológiai, testi folyamatokban is megmutatkozik. A függőségben szenvedőnek több és több alkoholra van szüksége. Ez egy elhatalmasodó betegség, mit amilyen a bűn önmagában véve is. Az alkoholista testének anyagcseréje (metabolizmusa) is megváltozik, ugyan úgy ahogy lelki alkatuk egyre zsibbadtabb lesz, a tagadás által, abban a hajszában amelyet a (hús)test kielégítése diktál. Hasonlóságot látok a homoszexualitással is. Senki sem születik “melegnek”. Mégis a homoszexualitás gyakorlása által, a homoszexuális lelki alkata olyan formában alakul át, amely által a saját neműekhez való vonzódás “természetesnek” tűnhet. De az ettől még ugyan olyan bűnös. A homoszexuálisoknak is szükségük van segítségre, Isten szavával való szembesülés, a bűnük bűn voltának tagadásából való kihozás, szeretet és támogatás.

Alkoholizmus - a bűn kivonata?

Az alkoholizmussal járó lecsúszás, jól ismert minden társadalomban, egyesek valószínűleg a bűnözéssel is kapcsolatban vannak. A bor sok mindennek a szimbóluma, de a Biblia utolsó könyvében úgy tűnik egyértelműen a gonosz jelképe (Jel. 14:8,10; 16:19; 17:2; 18:3). Az alkoholista számára “..megcsíp, mint a kígyó, és megmar [mérgez] mint a vipera” (Péld. 23:29-32). A kígyó a bűn lényegét jeleníti meg, és az alkoholizmus is ilyen, ahogy Salamon mondja. A kígyó galád fortélyossága abban mutatkozik meg, ahogy az alkoholista a környezetével manipulál, hogy a célját, a részegséget elérje. A bor és a részegség Isten ítéletének is hasonlata (Jer. 13:9-14; 48:26), bizonyára azért mert a részegség önmagában véve is büntetés. Az ember testileg lelkileg alkoholista lesz, mert ezzel bizonyítja Isten bűneiket. Ehhez hasonlóan ha valaki tudatosan visszautasítja, hogy elfogadja a bibliai igazságot, Istentől erős önámítást kaphat, hogy esetleg nem is lesznek képesek, hogy megtalálják az igaz utat (2 Tessz. 2:10).

A szentírás téves idézése

A feljegyzés az Úr kísértéséről a vadonban betekintést nyújt a “sátán” természetébe, abba ahogy az emberi elme működik. Mi még a szentírást is tudjuk úgy idézni, hogy igazoljuk a bűntetteket. Keresztény alkoholistákkal beszélve, amikor őszinték, bizonyára eljutnak addig a felismerésig, hogy úgy idézték a Bibliát, hogy az igazolja ivásukat. Ha beszélgetéseinkben a felé megyünk el, hogy a Biblia pozitív módon beszél a borról, akkor a következő szempontok segítségünkre lehetnek:

- A bibliai időben, az alkoholos italok fogyasztásának mások voltak az összefüggései, mint ma. A lepárló technikák teljesen korlátozottak voltak, nem volt hűtés, ehhez porózus edényeket használtak, aminek következtében a forrásban lévő bor a levegővel érintkezhetett, a dugók pedig sokszor nem zártak jól. Az alkoholt, csak úgy lehet desztillálni (lepárolni), ha kizárják a levegőt a folyadék környezetéből, és nem érintkezi a folyadék a levegővel. Úgy becslik, hogy abban a korszakban minden, ami természetes módon erjedt nem tartalmazhatott több mint 10% alkoholt. A legtöbb alkoholos ital 2% alkoholt tartalmazott⁽⁷⁾. A borokat gyakran főzéssel készítették - így alkoholt vesztett - és vizet is hozzáadtak, így egyfajta koktélt, üdítőt hoztak létre. Így azok igen kellemes italok voltak, és csak igen nagy mennyiségben fogyasztva okozhattak részegséget. A borok nem is álltak rendelkezésre nagy mennyiségben - amikor Kánaánban elfogyott a bor, valódi probléma volt, honnan lehet szerezni még. A borok készítése a háziipar szintjén működött. Így a borok noha alkoholt tartalmaztak, nehezen voltak a mai borokhoz hasonlíthatóak, amelyek akár 20%-ot is tartalmazhatnak, a párlatokról nem is beszélve, mint pl. a vodka, amelyben 40%, sőt több is volt.

- A bor hatásai így a Biblia fejezeteiben, mint hasonlat szerepelnek, de ez nem igazolja az ivást.

- A 104-es zsoltár 14,15 verse azt mondja a borról, hogy “felvidítja az ember szívét”. Ez a kifejezés nem a termés hatásáról beszél a testre, hanem inkább arról, ahogy a jó termés hatással van a jó kedélyre.