Mi az evangélium?

Jó az, ha időt tudunk áldozni arra, hogy átgondoljuk mi a Biblia üzenete. Bizonyára sokan óvatosak a vallásokkal, a templomba járással, az egyházi rituálékkal, és a hagyományok követésével. Ebben teljesen egyet tudunk érteni, hiszen a Biblia azt tanítja, hogy Isten azoknak az embereknek a szívében él, akik hallgatnak az ő szavára. Azokról a szertartásokról, amelyeket követnünk kell a Bibliából, magából kaphatunk világos képet ‑ ezekből mindössze néhány van. Alámerítkezéssel megkeresztelkedni, és úrvacsorán részt venni hétről hétre, ez a két fő módja a Jézusra való emlékezésnek.

Persze lehet, hogy a kedves olvasó egy olyan ember, aki csak azt szeretné, ha Isten jelen lenne életében, és nem akar mélyebbre ásni. Bizonyára sokan közülünk még arra hajlandók, hogy elolvassanak egy vallásos szórólapot, vagy eljöjjenek egy bibliai előadásra és, hogy beszélgessenek arról. Csodálatos, hogy mi elhihetjük, hogy Isten van, és valójában létezik, mégis oly sok felfedeznivaló van, ha tanulmányozzuk szavait, a Bibliát. Megismerhetjük, és részesei lehetünk örökkévaló tervének. A Biblia úgy íródott, hogy Isten Szent Lelke befolyásolta az embereket, akik leírták ‑ így a Biblia nem csak egy olyan könyv, mint bármily másik. Ez az, amiért annyira érdemes tanulmányozni.

Lehet, hogy a kedves olvasó azt gondolja, hogy ismeri az egész Bibliát. Átnézhetjük, és nagyvonalakban tudhatjuk, mi van benne, de ha igazán őszinték vagyunk magunkkal, azért még valami hiányozhat. Üresség érzés maradhat meg továbbra is, a jövővel kapcsolatos félelem, a bizonyosság hiánya sorsunk végső állomásáról.... A kétely olyan, mint a „fekete kutya” amely a sírig követi az emberek többségét. Ezért tanácsoljuk azt, hogy meg kell próbálni még egyszer számot vetni ezzel a kérdéssel. Lehet, hogy a Biblia különböző értelmezései összezavarhatták a Bibliáról alkotott elképzeléseinket. Ezért térjünk vissza, tehát magára a Biblia szövegére.

Lehet, hogy a kedves olvasó a kereszténységet egy újabb „intellektuális kalandnak” gondolja, újabb hobbinak, amelye egy ideig gyakorol, újabb érdekességnek, mint egy újabb várost az országút mellett, amely végül is ugyan azt nyújtja, mint mások. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ennyire cinikusak legyünk. Egy nap mindannyian a sírban fekszünk, és a halál véglegessége bezárul felettünk. Nézzük meg tehát a Biblia szövegét méltányos viszonyulással. Kérjük, hogy a saját érdekében, fordítson néhány percet az életéből arra, hogy átgondolja mit is mond. .

Ezért feltehetem-e a kérdést: Mi az evangélium?

Kérem, nyissa ki az Újszövetséget Máté 1:1-nél. Itt kezdi Máté magyarázatát arról, hogy mi az Evangélium. Ezt olvashatjuk:

Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.

Ez nem éppen az, amit vártunk. Azt mondja, hogy Jézus Dávid és Ábrahám leszármazottja. És Máté számára ez az Evangélium kezdete. Pál ezt ugyan így látja. Nézzük csak meg a Galáciabéliekhez írott levelet (Gal 3:8):

Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.”

Így az evangélium az Ábrahámnak tett ígéret. Ezt mondja Pál. Így ha tudjuk, mit ígért meg Isten Ábrahámnak, meg tudjuk érteni mi az Evangélium. Lapozzunk hát vissza az Ószövetségbe, és nézzük meg, mint mondott Isten Ábrahámnak. A Teremtés (Genezis), a Biblia első könyvében 1Móz 17:8:

Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.

Ábrahámnak tehát azt mondták, hogy gyermekei örökké élnek azon a földön. Így az örök élet gondolata egy ószövetségi eszme. Jegyezzük meg ezt ‑ azért mert ez a Biblia lényegi üzenete ez, és nem változik. Hogy lehetséges ez? Nézzük meg a Teremtés könyvét (1Móz 22:17, 18).

...azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.

Ábrahámnak tehát fia kellett, hogy szülessen aki az áldás forrása kellett, hogy legyen a világnak. A Biblia megértésének módja, az hogy megfigyeljük, hogyan idézi magát a Biblia, így magyarázva magát. Azokat a szavakat, amelyeket olvastunk, idézik az Újszövetségben ‑ Az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 3:25-26). Nézzük meg hát a magyarázatot:

Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját,  aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

De, ki Ábrahám „magja”? Jézus. És melyek az áldások, amelyet Ő hoz az embereknek a világszerte? A bűnök bocsánatát és az üdvösséget (megmentés). Nézzük meg tovább a Galáciaiakhoz írott levelet (Gal. 3:16):

Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus.

Tehát Ábrahám „magja” egy ember volt, Jézus. De hogy lehet egy emberből több, olyan sok, mint amennyi az égen a csillag? Olvassuk tovább a Galáciaiakhoz írott levelet (Gal. 3:27-29.):

Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Így csak azoknak van része ezekben az ígéretekben, akik „Krisztusba megkeresztelkedtek” ‑ Az örök életbe itt a földön. És ezért kell megkeresztelkednünk. Pál beszélt arról, hogy az ő reménye „Izráel reménysége” amiért viseli láncát (ApCsel 28:20). Amint a halállal szembesült, Izráel reménye lett az ő reménye is. Mi akkor hát a megkeresztelkedés? Nem csupán vízzel való meghintés. A Újtestamentumot ógörögül írták, és abban a baptidzo (ill. baptizo) szó szerepel, ami egyszerűen azt jelenti, hogy víz alá merít. Ezt a szót akkor használták, amikor a hajók elsüllyedéséről, és víz alá merüléséről beszéltek, vagy amikor a posztófestésről beszéltek, ami úgy történt, hogy az egyik színező medencéből a másikba merítették. Nézzük meg Máténál (Mat. 3:13-16):

Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll.

A görög szövegben, és egyes más nyelvű fordításokban is, világosan látszik, hogy Jézus „lement a víz alá” és utána „fel-, és kijött belőle”. Ő, mint felnőtt és nem, mint csecsemő keresztelkedett meg. Alámerítéssel és nem megszenteléssel. Ezért történt mindez folyóban. És ha Ő így keresztelkedett meg, így kell nekünk is. A vízbe merülés és a kijövés belőle a halálra és a feltámadásra utal, Jézus halálára és feltámadására. És ha mi is elhatároztuk, hogy úgy járjunk, mint Ő a halálban és feltámadásban, akkor ez az oka annak, hogy a megkeresztelkedés alámerítkezéssel nem, pedig vízzel megspriccelve. Nézzük meg a rómaiakhoz írott levelet (Róm: 6:3-5).

Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.

Ezért szeretnénk, hogy alámerítkezéssel keresztelkedjen meg a kedves olvasó ‑ legyen élete célja, hogy elfogadja Jézus Krisztust. Jézusba keresztelkedésünkkel, részei leszünk, ezért az ígéretek érvényesek lesznek ránk is. Ezért amikor visszatér fel fogunk támadni, ítélet alá esünk, és ha az Isten szavai szerinti hittel éltünk, megkapjuk az örök életet, ahogy Jézus már megkapta. Ez után örökké fogunk élni Isten Királyságában a Földön. Ha hisszük ezt, akkor az élet egy egészen új jelentést kap. Akár milyen nehézségünk van az evilági életben, meg fogjuk érteni, hogy ezek csak időlegesek, és amikor Krisztus visszatér, Ő új és örök életet ad. Ez, amiért a Biblia és Krisztus valódi REMÉNY. Ez, a jövőre irányuló remény, olyan nagy, hogy a jelen problémái nem is tűnnek olyan nagynak.

De hogyan lehetséges, hogy ez az ember Jézus megment (üdvözít) bennünket? Ő minket képviselt, és ez az, amiért úgy kell megkeresztelkednünk, mint Ő, a halálba és a feltámadásba, mert ő is olyan volt, mint mi. Nézzük meg a zsidókhoz írott levelet (Zsid. 2:14-18):

Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.

Jegyezzük meg, hogy az ördög nem élőlény és nem sárkány, a fenti idézetben a bűn megszemélyesítése történik. “ A bűn zsoldja a halál” (Rómaiakhoz írott levél 6:23). A fenti részletben azt is olvashatjuk, hogy az ördögnek hatalma van a halálon. Saját természetünkkel szükséges tehát harcolnunk, nem pedig egy láthatatlan rajtunk kívülálló lény ellen. A 14. versből is az derül ki, hogy Jézusnak magának is kellett harcolnia, mert részese volt a bennünk is létező természetnek. Mégis a „keresztény” csoportok azt vallják, hogy három Isten van a szentháromságban, és Jézus az egyik. De ez egyszerűen nem az, amit a Biblia ír. A Zsidókhoz írott levél értelmében nagyon fontos, hogy ténylegesen megértsük Jézust. Ő pontosan ugyan annak a természetnek volt a részese, mint mi magunk. A levél írója ezt négy alkalommal is nyomatékkal mondja ki. Őt is úgy kísértették, mint minket. De hogyan is kísértenek bennünket? Emberi természetünk által. Nézzük csak meg a Jakab levelét 13-15:

Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.

Ez azt jelenti, hogy Jézusnak hozzánk hasonló emberi természete volt. Istent nem lehet kísérteni - ezt mondja az írás -, de Jézust kísértették - ez olvasható a Zsidókhoz írott levélből. Tehát Jézus nem volt Isten. Ember volt, Ábrahám és Dávid leszármazottja Mária által. Ugyan így Isten nem tud megszületni, de Jézus megszületett. Isten nem halhat meg, de Jézus meghalt. Nem láthatjuk Istent, de Jézust látták az emberek, sőt meg is érinthették. Jézus ugyan így, nem létezett megszületése előtt. Ő Isten fia volt Mária által. Nézzük csak meg Lukács evangéliumát (Luk. 1:31-35):

Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

Figyeljük meg mindez, amit kimondat a jövőre vonatkozik. A „születendő” Isten fia lesz, Máriára a szentlélek száll, és így fogan meg Mária méhében ‑ ez az, ahogy Jézus élete elkezdődött. Persze az is bizonyos, hogy mint szándék, és idea (logosz) Jézus mindig is létezett Isten szándékában. Jegyezzük meg, hogy Mária egy egyszerű nő volt. Jézus Ábrahám és Dávid leszármazottja volt, de ez csak azért lehetett így, mert az anyja volt. Ha Jézus Isten lett volna, akkor Mária Az Isten anyja lett volna, és nem egyszerű nő. És ahogy a Biblia tanítja Jézus Isten fia, de szintén az „emberfia”, Ábrahám és Dávid leszármazottja Mária által. Teljesen evidens, hogy Mária egy nő volt, teljesen mindennapi. Ez a kérdés lehet a minden vagy semmi ‑ az igaz vagy a hamis hit rendszere. Fontos, hogy az igaz dologban higgyünk, mert a hitelvek befolyásolják, hogyan élünk. Nézzük csak meg a Zsidóknak írott levél verseit (Zsid. 4:15,16):

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Mivel Jézus osztozott természetünkben ezért bizalommal imádkozhatunk hozzá, és általa Istenhez. Nincs szükségünk ember-papra, nincs szükségünk templom építményre, vagy lelkipásztorra azért, hogy imáink meghallgatásra leljenek.

Mindezt, tehát amiről értekeztünk így foglalhatnánk össze:

1. Egyetlen egy Isten van, nincs szentháromság.

2. Jézus Isten fia, nem maga Isten. Nem létezett megszületése előtt. Mindazokat a kísértéseket, és tapasztalatokat megélte, amit mi is, de nem vétkezett. Életét adta értünk, fájdalmas halában, de az után mivel soha nem vétkezett Isten feltámasztotta a halálból.

3. A keresztséggel (alámerítkezéssel felnőtt korban) Krisztusba keresztelkedünk, ez által osztozunk halálában és feltámadásában.

4. Így amikor Jézus Krisztus visszatér feltámadunk, ítéletet mondanak felettünk, és megkapjuk az örök életet királyságában. Az ezen a földön alakul meg. A Királyság olyan hasonló lesz, mint éden kertje, amikor Isten először megteremtette az embert, de az is lehet, hogy még jobb lesz. Mindazok a problémák, amelyek ma jellemzik a földet ‑ háború, éhség, szomorúság, sőt végül még maga a halál is ‑ megszűnik örökre.

5. A halál után eszméletlen állapotban vagyunk ‑ a „pokol” egyszerűen annyit jelent sír.

6. A lélek nem halhatatlan, bennünket a föld porából alkottak meg bennünket, és oda is térünk vissza. A lélek tulajdonképpen az az energia, amely bennünk az életet élteti, és amit Isten visszavesz, amikor meghalunk. Nem jutunk semmilyen más öntudatos létezésre a halál után.

7. A Sátán a bennünk létező gonosz emberi vágyak jelképe, ami ellen muszáj harcolnunk. A Sátán nem sárkány, vagy bármilyen más létező monstrum. Az Isten hatalma100%-os; nem osztozik senkivel erején, a „Sátánnal” sem. Minden problémánk az Istentől jön, nem a Sátántól, ezért azokban pozitív szándék van számunkra.

8. A Biblia olvasásával megtalálhatjuk magunknak az utat, Istent igaz valójához.

Arra kérjük a kedves olvasót, hogy tanulmányozza át ezeket a dolgokat, és ne nyugodjanak meg mindaddig, amíg biztosan nem értik az Evangéliumot. Remélem, részt vesznek az ingyenes Bibliatanulmányozó kurzusunkon, és arra az elhatározásra jutnak, hogy egyszer majd megkeresztelkednek alámerítkezéssel. Ekkor biztos remény az örök életre. Igaz, hogy nem tudjuk elképzelni az örök életet, így csak azt tanácsolhatom, hogy képzeljünk el egy hosszú, hosszú vonalat, amelynek a vége a messzeségbe nyúlik, és mi csak ennek az elején vagyunk, néhány millimétert megtéve. Ez az igazi reményünk, ha Jézus Krisztusba keresztelkedtünk és vele élünk. Azért mondom ezt, hogy mindezt vegyék komolyan, és ne úgy kezeljék, mint egy pusztán újabb vallást, mint valami közönséges közleményt.

Duncan Heaster

TANULJA MEG A BIBLIÁT HATÉKONYAN OLVASNI

INGYENES TANFOLYAM

Egy biblia van, de sok az egyház. Azt javasoljuk, hogy a Bibliát magunknak, és magunkért olvassuk olyan rendben, hogy megtaláljuk benne az üzenetet. Úgy hisszük, hogy egy az Isten és Jézus a fia, hogy a mi természetünket hordozta magán és ezért teljes alámerítkezéssel kell megkeresztelkednünk, hogy hasznos legyen számunkra Jézus halála és feltámadása. Hamarosan visszatér, hogy felállítsa Királyságát ezen a Földön (és nem a mennyben). Kérjük, töltse ki az űrlapot, hogy egy ingyenes füzetet kapjon, amely segít a Biblia tanulmányozásában.