2.3 Segítség vagy magyarázkodás?

Az alkoholistának segítségre van szüksége. De a segítség ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy olyasmit kell tennünk, amit valaki magától nem tud megtenni. Sokan, akik alkoholistával élnek ugyan úgy megszállottá válnak, mint az alkoholista, csak megszállottságuk tárgya az alkoholista, nem az ital. Könnyen megtörténhet velük, hogy az alkoholista felhasználja a segítségüket arra, hogy tovább igyon. Az alábbi kérdések segíthetnek, hogy meglássuk a különbséget a valódi és látszólagos segítséget:

1. Hazudtunk-e valamikor arról, hogy az alkoholista nem érzi magát jól, pl. a munkaadójának, elpalástolva így a valódi okot?

2. Elfogadtuk-e valamikor alkoholizmusának és viselkedésének szégyenét?

3. Kerültünk-e az alkoholizmusról, és az erről való felelőségről szóló beszélgetést az ő reakciója miatt?

4. Kifizettük-e a letétet, vagy valami hasonlót, hogy kijöhessen az előzetes letartóztatásból, ahova viselkedése miatt került?

5. Kifizettük-e helyette az általa fizetendő számlákat?

6. Kölcsönöztünk-e neki pénzt?

7. Ittunk-e együtt vele, abban a reményben, hogy így erősíthetjük a kapcsolatunkat?

8. Adtunk-e neki még egy esélyt, aztán még egyet, és ismét, és ismét? Ebben az esetben a szavahihetőségünk egyre kisebb nála.

9. Kilátásba helyeztük-e, hogy felemeljük a kezüket róla, és aztán mégsem tettük meg ezt?

10. Befejeztük e valamilyen munkáját, vagy feladatát, amit neki kellett volna megtennie?

Mindezek a dolgok abban segítenek az alkoholistának, hogy folytassa, sokkal kevésbé abban, hogy abbahagyja. Ezért becslik úgy, hogy az alkoholisták 90%-a foglalkoztatott, vagy az lehet⁽⁸⁾. A teljes összeroppanástól a család, a barátok, védik meg őket, hogy így botorkáljanak tovább igaztalan létükben.

“A szeretet mindent elfedez [megvéd valamitől]” -- Tudjuk ezt a 1 Kor. 13.-ból. És az igazi szeretet sosem keresi azt, hogy bárkit is nyilvánosan megalázzon. Mégis másrészt a krónikus alkoholizmust rejtegetni értelmetlen. Mint az elefántot, amely már beszéltünk. A “titok” úgyis kiderül. Könnyen zavaró hazugságok hálójában találhatjuk magunkat, akár olyan mértékben is, hogy alkoholistává válhatunk. Rámutattunk, hogy ebben a betegségben az önértékelés hibája része a betegségnek, a kulcspont ebben az, amikor azt hisszük, hogy pont mi vagyunk azok, akiket ez nem érinthet. Azok a hazugságok, amelyeket a nyilvánosság előtt és a párbeszédekben mondunk saját lelkünkbe épülnek. Pedig Krisztus igazságában élve nem szőhetjük a hazugságok hálóját. Ezzel az egyszerű ténnyel kell szembesíteni az alkoholistát. Isten úgy rendezte Izrael bűnét, hogy eltávolodott tőle. Hagynia kellett őket, hogy összetörni, még akkor is ha ezt egyébként nem akarta. A romlás enyhítése nem hoz eredményt. Az alkoholista útjának végén maga kell, hogy teremtője elé álljon. A javaslat, hogy egy szeretetteljes üzenetet hagyjunk, amely megmagyarázza döntésünket, és egy éjszakát házon kívül tölteni mikor részegen tér vissza az alkoholista. Közben fel kell fognunk, hogy azoknak is szükségük van segítségre, akik az alkoholistával élnek, mert ugyan úgy rabjai ennek a szenvedélynek, mint maguk az alkoholisták.

Isten következetesen bánik lázadó ember-teremtményeivel. Mégis időről időre változások is vannak benne, amelyeket az igaz kegyesség és kegyelem tesz szükségessé. Az alkoholistákkal élők gyakran változó és következetlen viselkedésűek. Az egyik percben ordítanak rá, mindennel fenyegetik a haláltól a válásig, másszor pedig vele együtt érezve mentesítik ivásának következményeitől, kivételeznek vele stb.. Készségesen meghallgatnak még egy ígéretet arról, hogy majd megjavul, és komolyan veszik annak ellenére, hogy már annyi ígéretet megszegtek. Isten nem így bánik az ismételt bűnökkel. Ő határozottan cselekszik. Hadd emeljem ki, hogy itt a súlyos alkoholistáról beszélek nem arról, ha valaki egyszer leissza magát. Végül is szeretettel, Isten megszakítja a kapcsolatot a megkeményedett szívű bűnössel. Ez az, akiről beszélünk a következőkben.